Ezen a napon mi lehetne a téma egy múzeumi műsorban, mint az idén június 26-án tartandó Múzeumok Éjszakája, a hazai múzeumi lét legnagyobb mustrája, immár 19. alkalommal. Nagy lélegzetvétel az átélt covidos tragédiák fullasztó szorítása után. Életjel!
Reménnyel teli ez a mostani nagyrendezvény. Összegzi másfél év bezártságát, az időszak feltárt, kikínlódott, sosem látott és próbált lehetőségeit, mindazt, amit a múzeumok munkatársai emberfeletti erővel, rengeteg munkával és csodálandó kreativitással kitaláltak. Tették mindezt megőrzendő a látogatókkal „ezer” éve kialakított jó viszonyt, prolongálva az érdeklődést, folytatandó a kultúra-tezaurálást a múzeumi szakmában.
A személyes látogatás szabadságát használják ki az intézmények, 250-en országosan.
Megszólaltak a műsorban :
Csapláros Andrea, Savaria Múzeum Szombathely, igazgató
Bán Blanka projektvezető Magyar Nemzeti Galéria
Csepregi Noémi kurátor Magyar Iparművészeti Múzeum
Dr. Fabényi Júlia Ludwig Múzeum, igazgató.
Hallgatóinkat a riportok között Für Anikó színművész dalaival pihentettük, aki nem először lett az Éjszaka „arca”.
A múzeumi hölgykoszorú szólt Iseumról, azaz a régi jó rómaiak máig élő örökségéről, a legjobb magyar festők képein fellobogó fényekről és tüzekről (követve az Éjszaka ihletőjének, a Szent Iván éjnek tüzes tradícióit), a szecesszió dresszkódjának újító felismeréseiről, a világhódító divatról, a modern művészet cirkalmas, mégis emberközeli útjairól.
A műsorvezető pedig igyekezett apró morzsákat hullatni a fantasztikus kulturális kínálatból, ezúttal reménytelenül kísérelve meg a pontos tájékoztatást… Nagy ünnep ez, a múzeumok ma is, de igazából örökkön örökké várják látogatóikat immáron nyílt térben, a kézzel fogható valóságban!