Egy művészeti program indult akkor, a nyolcvanas évek közepén, az Almássy téren. A program stábjából Stark Lacival beszélgettünk róla, élményszerűen igyekeztük felidézni a körülményeket, a résztvevő alkotókat, a fogadtatást. Igyekeztük összevetni az akkor látottatakat/elhangzottakat a korábbi és későbbi történésekkel.
…az egy értékközpontú korszak volt…”
„A szemléletemet, teljesen átformálta. Érzékeny lettem mindenre, ami új a mai napig is, és nagyon nehezen viselem ezeket a méretre gyártott, konfekcionált filmeket meg regényeket…”
„…hol van most egyáltalán ez a filmanyag, és miért pihen dobozokban, mikor kimeríthetetlen lehetőségek lennének benne egy intelligens televíziós csatornán…”
„Érdekes lenne tudni, így majdnem negyven év távolságból, hogy mások hogyan látták azt a korszakot, akik szintén aktív szereplői voltak… és egészen vicces jelei voltak az előérzetnek, hogy valami nagy változás közeledik, az benne volt a levegőben, de csak éppen senki nem hitte el, hogy bármi megváltozhat, mint ahogy most sem tudjuk elhinni, hogy bármi megváltozhat…”