„Zokogva jöttem ki a moziból, és órákig vigasztalhatatlan voltam. Csak úgy folytak a könnyeim. Nem egyszerűen azért, mert Nemecsek Ernő gyermekként távozott az emberi létből. Mit sem tudtam akkor ennek jelentőségéről! Azért sírtam oly heves szomorúsággal, mert Nemecsek Ernő egy Hős volt. Akit mindenki csak „bántott”, kihasznált, sőt „felhasznált” a saját érdekei, személyes céljai szerinti formákban. Kivéve persze Boka Jánost, aki tényleg barátként szerette Nemecsek Ernőt. Aki hitt a törékeny fiú jellemében, éppen ezért vitte magával a „nagy küldetésre” a Fűvészkertbe.
A Hősök pedig az én értékrendemben nem halnak meg. Ezt már kisgyermekként is a zsigereimben éreztem. Még nem tudtam az elmém szintjén megfogalmazni, de minden porcikámmal azt éreztem, hogy a film késztői becsaptak engem. Vagy nem is a film készítői ferdítették el a Hősök sztoriját, és mégis van úgy, hogy a Jó Fiúk meghalnak?”
https://www.40plusz.hu/2023/07/04/nemecsek-visszanez-es-nem-hal-meg/?fbclid=IwAR1AdkHuoWENta7pPRX3AT2mvYGljnBH0x0mOPLySJmnN3O-SIGRQUkARPU
A hősök (bennünk) örökké élnek… Csaba Beával Nemecsek Ernő sorsáról egy általa készített cikk kapcsán beszélgettünk.