A közgazdásznak indult Ara Güler,— végül ott hagyta az egyetemet — mielőtt végleg a fényképező gépet választotta volna, édesapja segítségével tett néhány kitérőt a filmes és a színházi világban is, miközben novellákat írt örmény újságokba, irodalmi folyóiratokba. Aztán a papa még egyszer közbelép, és bejuttatja Yeni Istanbul Newspaperhez. Innen datálódik fotóriporteri karrierje. Haditudósítóként megfordult Palesztinában, a Fülöp-szigeteken, Etiópiában és Szudánban is. Közben pedig készültek a portréfotók és a — ma talán így mondanánk — sztárinterjúk Winston Churchill-el, Sophia Lorennel, Marlon Brandoval, Fellinivel, Picassoval és a mindenkit kiborító Salvador Dalival. „ De nem adtam fel, soha nem adom fel! Egy fotóriporter nem adja fel.”

Ara Güler pedig egyszer csak ott van a Life-ban, a Paris Matchban, a Time-ban, a Sternben, és a Magnum Photos is rátalál, például a Noé bárkájáról készített fotóriportjával. De bárhol is járt a világban, a nagy szerelem Isztambul volt… fekete – fehérben. „Úgy gondolja, hogy a fényképezéshez csak fényképezőgép kell? Nem, ez mindenekelőtt bátorságot igényel. Életet fotografálok… „

Beszélgetés Virágvölgyi Istvánnal, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ szakmai igazgatójával.

Medvedt Yvette interjúja a Civil Rádióban.