Saly Noémit olvasni, pláne hallgatni, – most ide illene már valamilyen újabb rajongói fordulatot kitalálnom, de egyelőre maradok ennél – felbecsülhetetlen. Szerelmese ennek a városnak, és hajlamos minket is azzá tenni, akár egyetlen egy háznak a történetével a tabáni Döbrentei utcából, amelyhez ezer szállal kötődik. Már az épület entrée-ja is parádés, hiszen Hauszmann Alajos tervezi a bérházat, ahol aztán egyre érdekesebb figurák bukkannak fel és koptatják majd a lépcsőket, például egy királyi postafőmérnöktől, néhány orosz emigránson át „az utolsó hongyarapítóig”, Medve bácsiig, de erről majd később. Szóval a ház története kész regény, hát még az egész városé…

„ A kávéházas nő”, alias Saly Noémi pedig egy másodpercnyi szusszanást sem engedélyez nekem, egyik kultúrhistóriai sztori jön a másik után, és én már ott is ülök két századfordulóval ezelőtt egy pesti kávéházban, ahol a főpincér a kapcsolati hálóját mozgatva hol egy kicsit bankár, hol egy kicsit pszichológus, és ha kell, meglegyinti a pikolófiút a törött pohár miatt. Amúgy a főpincérek lapjában, merthogy ilyen is volt, éppen azt hirdetik 1931-ben, hogy a modern pincér csakis Palma kaucsuk sarkon jár…

Medvedt Yvette beszélgetése Saly Noémi irodalom,- és Budapest-történésszel a Civil Rádió Net 117 perc c. műsorában.