„Azért még mindig azt lehet mondani, akik kábítószereket vagy pszichoaktív szereket használnak tudatmódosítás céljából, azok azért nem (mind) intravénás szerhasználók. De a porban sem tudjuk, hogy mi van. És hogy mi a halálos dózis, és – idézőjelbe teszem – terápiás dózis, vagy az, amitől éppen az a pillanatnyi jó közérzet fog eluralkodni az emberen. Valóban nincsen tapasztalat arra vonatkozóan, …hogy mi az a mennyiség, amitől még életben marad, vagy nincsenek katasztrofális mellékhatásai, ám de viszont azt a célt el fogja érni, aminek okán egyáltalán a szerhez fordult. Tehát nagyon nagyon bonyolult és nagyon kritikus helyzet, és ilyen értelemben tényleg én azt tudom mondani, hogy az új típusú kábítószerek veszélyesebbek, mint a régiek, és veszélyesebbek, mint a legálisan hozzáférhető pszichoaktív szerek, vagy tudatmódosító szerek.”
„Ha lenne protokoll, akkor azon lehetne gondolkodni, hogy vajon a protokollon kell-e igazítani annak érdekében, hogy le tudjuk kezelni azokat az új típusú szereket. Mert ilyen nincsen. Ez valóban nyitott kérdés. Amennyire én tájékozott vagyok a nemzetközi szakirodalomban. A nemzetközi szakirodalomban sincsen arra vonatkozóan utalás, hogy lennének speciális, éppen az új típusú szereket megcélzó programok.”
„A köznevelési intézményekben teljes körű vagy úgynevezett holisztikus egészségfejlesztési tevékenységnek kell történnie, és ehhez kapcsolódva jelent meg egy kormányrendelet … azt határozta meg, hogy csak és kizárólag azok a programok jelenhetnek meg az iskolai színtéren, amelyek rendelkeznek a kormány felhatalmazását bíró nemzeti intézmény, esetünkben az Országos Egészségfejlesztési Intézetnek a szakmai ajánlásával. Ami tulajdonképpen annyit tesz, hogy az OFI tanúsítja egy bizonyos kritériumrendszer alapján, hogy az adott egészségfejlesztési vagy drogprevenciós program az eleget tett-e bizonyos kritériumoknak. Ez tulajdonképpen egy tanúsítási rendszer, ami kimunkálódott az elmúlt másfél év alatt.”
„Az iskolák kiszolgáltatottak. Az iskola azért érzékeli, ha valakinek problémája van, és azt is érzékeli, hogy neki nincsen szabad forrása. Az iskolák nem gazdálkodnak külön. Az állami kézben lévő iskolák nem gazdálkodnak önhatalmúan, hanem a klikkjeiken keresztül tudják ezt a gazdálkodási tevékenységet lebonyolítani. De attól még a … pedagógus jól látja, hogy ez a probléma nincs megoldva. Igaz nagyszerű, hogy ötszáz gyerekenként egy iskolapszichológust tud foglalkoztatni, de vélhetően nem fogja az ilyen jellegű nehézségeit megoldani.”
Dr. Felvinczi Katalinnal, a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület Prevenciós munkabizottságának vezetőjével a Civil Rádióban 2015. márciusában beszélgettünk.