Ebben az epizódban egy különleges kezdeményezésről hallhatunk: a TeatROM fesztiválról, amely észak-magyarországi, többségében roma közösségekben hozza közel a színházat – és valójában nemcsak előadásokat, hanem lehetőséget is kínál.

A beszélgetésből kiderül, milyen kihívások között születik meg egy ilyen esemény: bizonytalan finanszírozás, utolsó pillanatban szervezett programok – és mégis működik.

A színház itt nem „előadás”, hanem eszköz: arra, hogy történetek szülessenek, hogy kimondhatóvá váljanak addig névtelen élmények, és hogy a résztvevők saját hangjukat is megtalálják.

Az epizódban szó esik arról, hogyan kapcsolódnak be a helyi közösségek – gyerekek, fiatalok, családok –, és hogyan válik maga a találkozás is közösségi élménnyé.

Nem csak nézők vannak: a cél, hogy a résztvevők maguk is alkotókká váljanak, kipróbálják a színház nyelvét, és saját történeteiket formába öntsék.

A beszélgetés rávilágít arra is, hogy a művészet milyen szerepet játszhat olyan helyeken, ahol kevés a lehetőség – és hogy a minőség, a valódi figyelem és jelenlét mennyire kulcsfontosságú.

Egy érzékeny és őszinte betekintés egy hosszú évek óta épülő munkába, ahol a színház valódi társadalmi eszközzé válik.

A beszélgetés vendége: Simon Balázs, az Utcaszínházi Alkotóközösség vezetője.