Magyarországon több mint 21 ezer méhészetet tartanak nyilván, a legtöbb méhész mégis kis szereplőként, önállóan próbál
érvényesülni a piacon. Emiatt nehezebben tudnak jobb árakat és kedvezőbb feltételeket kialkudni, a szakma pedig egyre
kevésbé kínál biztos megélhetést a következő nemzedéknek. Erre a problémára dolgozott ki új, önkéntes szövetkezeti
javaslatot a több mint 210 ezres Facebook-közösséggel rendelkező Mézerdő, és az anyagot eljuttatta az Agrárminisztériumnak.

A legtöbb méhész a mézet jellemzően feldolgozás, üvegezés, címkézés, bolti értékesítés nélkül, nagy tételben adja el a
mézfelvásárlóknak. A széttöredezett piacon azonban a sok, egymástól függetlenül értékesítő méhész külön-külön nehezen
tud jobb árat és kedvezőbb feltételeket kialkudni, hiszen sokuknak nincs is elegendő pénze, eszköze vagy kereskedelmi
kapcsolata ahhoz, hogy saját maga vállalja az üvegezést, a márkaépítést stb. Emiatt gyakran el kell fogadniuk az éppen
kínált, jobbára kedvezőtlen felvásárlási árat, amely mellett egyre nehezebb jövedelmezően működtetni és fejleszteni a
méhészetüket.

A „termelőszövetkezet” szó sokakban érthetően a korábbi rendszer rossz emlékeit idézi fel. A Mézerdő javaslata ezért világos
garanciákkal határolódik el attól: nem lenne kötelező tagság, közös tulajdonba adott méhállomány. Minden méhész megtartaná a
saját kaptárait, eszközeit, szakmai önállóságát és – ha van – a saját márkáját. A közös szervezet csak ott lépne be, ahol az egyedül
működő gazdaság ma méretéből adódóan hátrányban van.