Mintha felpezsdült volna az oktatás világa (a többi jóléti rendszerrel együtt). Mindenki, akinek van átfogónak gondolt elképzelése, meggyőzőnek gondolt tapasztalata, az elmúlt időszakban megszólalt. Bírált, vagy éppen javasolt, érzékletes példákkal érvelt, teljesíteni gondolt társadalmi igénnyel operált. Nehéz igazán most tisztán látni.
Érzékelve ezt felbolydult légkört lenne a hazai oktatás egészére vonatkozóan egy kérdésem: jelenleg változtatásra, megújulásra nyíló lehetőség, másként helyzet van-e vagy csupán túlélési kísérlet?
A kérdésre a rövid válasz: egyszerre mindkettő — de a hangsúly országonként és szintenként más. A magyar közoktatásban most inkább a túlélés dominál, néhány helyen viszont már talán valódi megújulási ablak nyílt.

Ahol túlélésről van szó
A magyar helyzet ma három terhelés egyszerre:
– Emberhiány. A 2026/2027-es tanév sem indul teljesen feltöltött tantestületekkel, és ami figyelmeztetőbb: a képesítés nélkül tanítók száma folyamatosan nő — 2025/2026-ban már 5300 fölött járt. Ez már nem átmeneti lyuk, hanem a rendszer működési módja lett.
– Tanulói teljesítmény. Az Európai Bizottság 2026-os országjelentése továbbra is súlyos problémaként jelöli a tanárhiányt és a romló eredményeket; a 2026 szeptemberében publikált PISA 2025 pedig nemzetközi szinten stagnálást vagy további csökkenést mutat.
– Strukturális fáradtság. A pedagógustársadalom elöregedett és konzervatív, ami önmagában nem baj — de azt jelenti, hogy egy módszertani reformot egy kifáradt, kiszolgáltatottságot érző szakmán kellene átnyomni. Ez a kombináció a klasszikus túlélési üzemmód.
Nemzetközi szinten ugyanez a minta: az OECD 2026-os jelentése szerint a PISA 2022-ben a diákok 27%-a olyan iskolába járt, ahol a tanárhiány érdemben akadályozta a tanulást. A tanárhiány tehát nem magyar sajátosság, hanem a fejlett oktatási rendszerek közös strukturális problémája.

Tehát a válasz
Nem vagy-vagy a helyzet, hanem kettős állapot, amely rétegenként vált. A legtöbb iskolában ma a mindennapok a túlélésről szólnak — helyettesítés, hiányzó kollégák pótlása, adminisztratív terhek. De a rendszer szintjén most tényleg nyílik egy ablak: az MI megjelenése, a központi irányítás lazítása és a bérrendezés együtt olyan pillanatot teremt, amilyen régen nem volt.
A kérdés igazi tétje az, hogy ez az ablak kihasználásra kerül-e, vagy a túlélési üzemmód elnyeli, mielőtt bármi rendszerszintűvé válna. Az elmúlt évtizedek mintázata sajnos az utóbbi felé mutat: a reformok elindulnak, de a végrehajtás szintjén elkopnak. Az viszont új, hogy most egyszerre három nyomás is ugyanabba az irányba mutat — és az MI-nyomás nem tűnik el, mert nem politikai döntés kérdése.
Arról, hogy „Helyzet van az oktatásban vagy csupán túlélési kísérlet?” dr. Gerő Péter, oktatási szakértővel, a Civil Rádió és a Bézs Rádió szerkesztőjével a Civil Rádió 117perc magazinjában 2026. október 20-án beszélgettünk