A kérdés azért lehet talán érdekes, mert a felnőtté válás tulajdonképpen egyebek mellett az én érvényesítését ugyanakkor a másokhoz való alkalmazkodást elsajátító, hosszú folyamat. Ha úgy tetszik, az életünkre, életvitelünkre visszaható tanulási folyamat. Megvitatni, megérteni, elfogadni, alkalmazni és betartani. Sőt annak az elvárásnak az elsajátítása is, hogy ugyanazoknak a szabályok betartását aztán másoktól is el tudjuk várni. Hogy a szabályaink mindenkire érvényesek és közösek…
Ha kellő figyelmet és alátámasztást kap ez az alapvető tanulási folyamat, akkor akár összhang is lehetséges az így kialakuló igazságérzet és a szabálykövető magatartás között.
Az igazságérzet bizonyára erős kapcsolatban van a jogkövető mentalitással.
De mi van azokkal, akik az életükben gyakran találkoznak korlátokkal (elhanyagolással vagy éppen túlszabályozott környezettel, erőszakkal, gyakori büntetéssel, de akár konkrét kudarcokkal is), akik a szabályokat úgy élik meg, hogy őket azok akadályozzák, akik úgy élik meg a szabályokat, hogy azok mindig kívülről, másoktól jönnek és miattuk ők mindig rosszul járnak? Igen, nekik is van és lesz igazságérzetük. Olyan persze, amilyen az életükből következik…
Dr. Sárik Eszterrel a Covid időszak idején 2020. nyarán készült a beszélgetés.