Salátatörvények, úgynevezett „gyermekvédelmi” törvény, szociális törvény módosítása, huszonháromezer az otthonából a szakellátásban kerülő gyermek, közülük legalább tizenhatezer nevelőszülő családnál él… A szociális törvény módosítása pedig súlyos, szinte beláthatatlan kihatással van a nehéz körülmények között élő gyermekek mindennapos életére, sorsára, felnőtté válására.
Ha gyermekvédelemről hallunk vagy olvasunk, jobbára ezek, ezekkel kapcsolatos gondolatmenetek, körülmények és gyakorlatok kerülnek mostanában a terítékre. Gyermekvédelem azonban, úgy hisszük, jóval összetettebb, és a gyerekekhez jóval közelebbi feladat. Ha alapszinten szükség van rá, akkor pedig nagyon nem mindegy, hogy mi történik és hogyan történik ennek a jegyében. Milyen segítséget tudnak mozgósítani, amikor a gyerekek a családjukban, személyes környezetükben védelemre szorulnak, mert rövidebb-hosszabb időre úgy alakul a sorsuk. Mire számíthatnak a gyerekek, amikor gyakorlatilag a jóllétük, a kiegyensúlyozott fejlődésük kerül veszélybe.
Ráadásul nem könnyen, és gyakran nem is rövid időn belül derülnek ki azok a veszélyeztető dolgok. A gyerekek leginkább életfunkcióikkal, viselkedésükkel reagálnak az őket körülvevő, őket veszélyeztető viszonyokra. Ilyenkor a felnőttvilág gyakran csupán a végletes viselkedést veszi észre; pláne, ha a megromlott helyzetük rejtve marad.
Gyermekvédelem alapszinten akkor kezdődik, amikor valakik észreveszik, hogy a gyermekek a saját környezetükben egyensúly vesztettek, nehéz, veszélyeztetett helyzetbe kerültek, és azok a valakik tesznek is érte, hogy az ne úgy maradjon.
Takács Imre gyermekjóléti szakemberrel beszélgettünk.