„A szülők fejében sem egészen világos, hogy ez a kor, amiben élünk, milyen elvárásokat támaszt. Akár még velük, saját magukkal szemben is. És nem gondolunk annak utána, hogy annak meg tudunk-e felelni, vagy nem tudunk megfelelni. Ha nem tudunk megfelelni, az miért van. Milyen képességekre, készségekre, tudásokra van szükségünk. Nekünk magunknak, akik benne élünk. Ha elsétálunk a munkaerőpiacon, akkor ebből mi következik az iskolával kapcsolatos elvárásokat illetően. De az is nagyon fontos, hogy az iskoláról kéne valamivel tudatosabban gondolkozni, hogy milyen szerepe, milyen feladata van egyáltalán a társadalommal szemben… Szoktak ilyet mondani, hogy a társadalmi kohéziót, az egyenlőtlenség mértékének a csökkentését is várnánk tőle. Várnánk tőle nyilván olyasmit, hogy valamilyen módon reflektáljon      a munkaerőpiaci igényekre. Természetesen várnánk tőle az egyén szintjén azt, hogy az egyéni életképesség maximumát, amit az adott lehetőségekből ki lehet hozni. Hogy legalább fusson neki. Jelenleg Magyarországon abszolút nem ilyesmiről, nem korszerű dolgokról beszélünk egyáltalán. Nem korszerű dolgok történnek az iskolában.”
„Az oktatásban sokkal okosabbak vagyunk atekintetben, hogy mi a tanulás, hogyan történik. Sokkal okosabbak vagyunk módszertan tekintetében; tehát egész egyszerűen azt jelenti, hogy szinte mindent tudnánk jobban csinálni, de nagyon-nagyon sok esetben az ilyen típusú előremutató innovációkat pontosan az a szülői, az emberi természetből levezethető konzervatizmus akadályozza meg. A másik, amit említettél és szerintem nagyon fontos, az a szülők kimenekülése az állami iskolarendszerből. Az pedig arról szól, hogy azért elég sokan érzékelik mégiscsak azt, hogy az iskolának itt és most, a huszonegyedik században egészen mást kéne csinálnia, egészen mást kéne adnia a gyerekeknek. Illetve ha még ezeket az elvárásokat nem is érzékelik pontosan, azt viszont látják azt, hogy a gyerek ott van benn ebben a mai, magyar oktatási rendszerben, az intézményrendszerben, az a gyereknek árt.”
„A tudásátadásról manapság már nem nagyon beszélhetünk, hiszen pontosan tudjuk, illene tudnunk, és illene tudomásul vennünk, hogy ha nem is szeretjük a következményeit, hogy a tudást azt minden gyerek maga konstruálja, és ehhez kellene alkalmazkodnia az iskolának.”
Mennyire iskola még az iskola? „Az iskola elmélyíti a társadalmi különbségeket, ahelyett, hogy feloldaná.” 2020. január végén a Civil Rádióban Ercse Kriszta oktatáskutatóval beszélgettünk.