„Olyan fiúkról és lányokról kellene beszélgetni, akik valahogy kimaradnak az ellátó rendszerből. Vagy akár a szüleikkel is megroppant a kapcsolatuk. Nagyon sok fiatal szakadásban van a világgal, és minden mással. És valahogy tök egyedül marad, és ez az igazi baj. És tulajdonképpen nagyon keveset tudunk róluk. Nyilván valamilyen fajta következménynek gondoljuk. De igazában ezek a gyerekek fiatalon is, nagyon korán, ilyen helyzetben, gyakorlatilag nagyon reménytelen, nagyon nehéz szocializációs helyzetbe keveredtek. És valahogy mostanában ezekről azért nincsen szó. Pedig ugye előállította azért ez a mai világ is ennek a „közkatonáit”. A „kedvencem” a tizenhat éves iskolakötelezettség után például jó pár gyerek ugye nem fog tovább iskolába járni, mert ugye nem kell neki. Valószínűleg munkahelye sem lesz neki. És hát gyakorlatilag az iskolába már nem jár, munkahelyre nem jár, családhoz nem tartozó – valahol lebeg a világban. És a legrosszabb esetben úgy találkozik az intézményrendszerrel, ahogy senki nem szeretne. Talán a rendőrséggel ütközik, vagy talán a kórházba viszik. Tehát intézményesen nem igazán értelmezhető a sorsuk. Kavarognak, sokan kriminalizálódnak… tehát az ő történetük ijesztő. És nagyon keveset beszélünk erről a világról.”
„- Miért beszélünk róluk mégis kevesebbet? – Mert ők jelenségként jelennek meg az egész történetben. Ők a kivételek, ők tulajdonképpen az adott helyzetnek – ha úgy tetszik – a nem oda tartozó szereplői. Megzavarják a rendezvényt, megzavarják a közéletet, megzavarnak sok mindent. Ugye, nem adják vissza a rendszernek az összes standardjait. Mert valahogy tulajdonképpen ezekkel a néha attraktív, néha kényszeres, néha tulajdonképpen nehezen értelmezhető magatartásaikkal egyszerűen mondják, hogy létezünk. Jeleznek. Még azt sem mondom, hogy felhívják minden esetben magukra a figyelmet. Azt mondják létezünk, vagyunk. És valahogy el tetszettek rólunk feledkezni.”
Kiszakadó, leszakadó fiatalokról. Az intézményeken kívül rekedt, magas kockázatok között felnőtté váló fiatalokról és segíthetőségükről Matiscsák Attilával egy fordított interjúban a Civil Rádióban 2017. őszén beszélgettünk.