„Van az emberek fejében egy téves képzet arról, hogy a szexedukáció az azt jelenti, hogy bemegy a védőnő az osztályba és felhúz egy óvszert a banánra. Miközben a szexedukáció valójában onnan kezdődik, hogy ki vagyok én, mi az én testem, hol vannak a határaim, mit jelent az érzelmi biztonság számomra, tudok-e különbséget tenni szex, szerelem, szexualitás, intimitás, pornográfia között. Mik jellemzik a párkapcsolatokat, mi lehet része az egészséges párkapcsolatoknak, mi nem, hogyan kapcsolódom anyámékhoz, barátaimhoz, az osztálytársaimhoz. És aztán persze van része a szexualitásnak is, csak hát nem arra kellene fókuszálni, hogy hogyan terjednek a nemi betegségek, meg hogy mi a helyzet a fogamzásgátlással. Na persze az is fontos, csakhogy ez sokkal komplexebb történet.”
„Ha erőszakról beszélünk, akkor nagyon sokszor azt látjuk, hogy vannak olyan tipikus családi dinamikák, amik úgy alakulnak, hogy a családon belüli erőszak akkor jelenik meg, amikor a férfinek a státusza megroggyan valami miatt, vagy elveszti a munkáját, vagy nem lesz olyan maga a jövedelme, vagy a nő is elkezd dolgozni és kiderül, hogy nagyon sikeres, miközben a férfinek nincsenek sikerélményei. vagy jön egy életközepi válsághelyzet, vagy megszületik a gyerek és akkor a férfi státusza átalakul és abból az elsődleges pozícióból, amiben addig volt egy kicsit hátrább szorul. És kevesebb figyelem, kevesebb odafigyelés járul hozzá. És önmagában ezek a tények is belobbanthatnak valakinél, akinek a személyiségében megvan az, hogy ő elfogadhatónak tartja az erőszakot. Például azt gondolja, hogy most evvel próbálok meg kompenzálni egy picit, ebben a szerepben, hogy odacsapok, hogy odalépek, hogy kikövetelem, hogy én legyek továbbra is az első, miközben magamban tele vagyok bizonytalansággal és mindenféle értékelési problémákkal.”
Dr. Gyurkó Szilviával még 2016. júniusában arról beszélgettünk, hogy az erőszakot az emberek nem csupán elkövetik és elszenvedik, hanem egymástól eltanulják.