Az iskolákban és óvodákban kevés a pedagógus, a gyerekek és a tanárok egyaránt túlterheltek, s az oktatási rendszer is sok sebből vérzik, nem felel meg a 21. század elvárásainak. Mit kellene tennünk, hogy mihamarabb megoldódjon ez az áldatlan helyzet.

Bán Mihály pedagógus, a Pedagógusok Szakszervezetének volt Veszprém megyei elnöke 20 pontban szedte össze azokat a kérdéseket, melyekkel kapcsolatban sürgősen el kellene indítani a társadalmi párbeszédet.

Ezekről a kérdésekről beszélgettett Bán Mihály a Civil Rádióban Görög Másával.

A 20 pont:

Az oktatásban látható folyamatok miatt azonnal párbeszédet kell indítani az ágazat jövőjéről, minden érintett részvételével. Az alábbiakban 20 pontba foglalva, részletekre bontva jelenik meg egy kollégák tapasztalatain alapuló javaslatcsomag, mint a fejlesztés egyik lehetséges iránya.

1. Az óvodai csoportok és az általános iskolai osztályok létszáma legfeljebb 20 fő legyen. Ez előre meghatározott esetekben növelhető, legfeljebb 25 főre.

2. Fogyatékossággal élő gyermeket befogadó tanulócsoport létszáma legfeljebb 20 fő legyen. Egy tanulócsoportba legfeljebb 2 fogyatékkal élő gyermek kerülhet integrálásra. A gyermek és a tanító/tanár munkáját tanórán és tanórán kívül folyamatosan segítse szakember.
3. Intézményenként legalább 1-1 fő segítő szakember legyen pszichológusként és gyógypedagógusként; valós létszámuk a szükséges mértéknek megfelelő legyen.
4. Minden óvodai csoportban és alsó tagozatos osztályban állandó asszisztens segítse a munkát.
5. Normatív módon megállapított elegendő létszámú, intézményi alkalmazásban álló állandó adminisztratív és technikai személyzet legyen a működtetési feladatok ellátására.
6. Minden 15 gyermekenként egy szakkör kerüljön finanszírozásra (tehát egy 300 fős iskolában 20 szakkör). A szakköri létszám 10-15 fő között legyen. (A szakkörökön keresztül hatékonyan lehet érvényesíteni az ifjúságvédelmi, esélyteremtési és munkaerő-piaci szempontokat.)
7. Mind a tehetséggondozáshoz-felzárkóztatáshoz, mind a differenciáláshoz álljon az intézmények rendelkezésére órakeret és eszközkészlet.
8. Az általános iskolák 1-2. évfolyamán legfeljebb napi 4 tanítási óra; 3-5. évfolyamán napi 5 tanítási óra; a 6-8. évfolyamokon napi 6 tanítási óra legyen megtartható.
9. A tananyag mennyisége és tartalma a szaktanárok szakmai szervezeteinek egyetértésével kerüljön meghatározásra. (A cél a nyugodt tempóban elvégezhető mennyiség legyen.)
10. Egy-egy tantárgyból évfolyamonként háromféle tankönyv(család) legyen forgalomban. A szakma válassza ki a legjobbnak ítélt hármat a pályázók közül. Ha új tankönyv jelentkezik be a körbe, és jobbnak bizonyul valamelyik forgalomban levőnél, akkor a 3-ból egyet ki kell venni, és annak a helyére kerüljön az új tankönyv.
11. A tartós könyvek-munkatankönyvek körét a szakmai szükségletek határozzák meg. A több éven át használható tartós könyvek mellé ingyenesen saját tulajdonba kerülő gyermekenciklopédiák, lexikonok kerüljenek kiadásra a diákoknak. (A cél az olvasás megszerettetésén és az ismeretterjesztésen túl a tankönyvet kiadók/gyártók/forgalmazók érdekeltségének megteremtése.)

12. Az általános iskolai tananyag mintegy 80%-a legyen közös. A tankönyvek ezt tartalmazzák; mérés, felvételi vizsga csak ebből az anyagból legyen tartható.
13. A gimnáziumok fakultációkon, specializációkon kívüli tananyagának 80-90 % legyen közös. Összehasonlító mérés, általános felvételi vizsga csak ebből az anyagból legyen tartható.
14. A szakképző iskolák közismereti tananyagának mintegy 80-90%-a legyen közös. A közismereti tárgyakat érintő felvételi vizsga csak ebből az anyagból legyen tartható.
15. Kerüljön áttekintésre az érettségi vizsgáztatás módja. Az esetlegesen felszabaduló források az érettségi vizsgarendszeren belül kerüljenek felhasználásra.
16. Kerüljenek felmérésre az oktatásügy legnagyobb gondjai. A gondok megoldására alkalmas jó gyakorlatok összegyűjtése után a szakma által kiválasztott legfontosabb -néhány- jó gyakorlat kerüljön végigvezetésre a rendszerben.
17. Az átalakítandó pedagógus képzés és továbbképzés készítse fel a hallgatókat az oktatásügyben jelentkező legnagyobb gondok kezelésére.
18. Kerüljenek összegyűjtésre és megvitatásra a kollégáknak az adminisztráció csökkentésére vonatkozó javaslatai.
19. A költségvetés tartalmazzon felújítási, ill. amortizációs normatívát.
20. Kerüljön a szakma javaslata alapján átrendezésre a jelenlegi oktatási költségvetés. A költségvetés minél nagyobb része a tanulóhoz kötve, normatívaként jelenjen meg. A középtávú tervezéshez a statisztikai adatokból és a kollégák tapasztalataiból kiindulva készüljön el egy „ideál-költségvetés”.