• Mi lesz azzal a társadalommal, amelyikben nincs civil kurázsi?
• Valóban hasonlít-e a mai magyarországi helyzet az 1980-as évek végére?
• Elképzelhető-e egyáltalán egy olyan társadalom, ahol az emberek ügyek mentén sem szerveződnek közösségekbe?
• Mit jelent az, hogy az Emberség Erejével Alapítvány „emberi jogi szervezet”?
• Mit jelent az, hogy az Emberség Erejével Alapítvány a 8 magyarországi „támogatás-osztó szervezet” egyike?
• Milyen törekvéseik vannak a civil szervezeteknek: mire kérnek támogatást?
• Mit jelent, hogy a támogatást kérő szervezetek helyi problémákat tudjanak azonosítani és azokra helyi válaszokat tudjanak keresni?
• Milyen projekteket támogat az Emberség Erejével Alapítvány?
• Mit jelent, hogy a magyar civil szférára „szolgáltató működés” jellemző az „asztalra csapás” helyett?
• Miért haragszik a magyarországi kormányzat a civilekre? Mi a „kockázat” a hatalom számára abban, ha az emberek beszélgetni kezdenek egymással?
• Mi a jólműködő közösség alapja és hogyan lehet erre már a gyermekeket felkészíteni? Milyen az igazi állampolgári nevelés?
• Mit segíthet ebben egy „közélet-szimulátor”-, egy „Kultúra-vizitúra”-társasjáték vagy az emberi jogokat illusztráló kártyajáték?
• Vajon Ha a kormányzat úgy érzi, hogy a civilek „hibásan” tanítanak a drogról, az LMBTQ-ról és másról – akkor miért tiltja ahelyett, hogy „jól” tanítaná?

Nyirati Andrással, az Emberség Erejével Alapítvány vezetőjével beszélgettem.