„A tanárképzésen azt tanultuk, hogy legideálisabb az, ha hét percenként váltjuk az órai aktivitások típusát. Na most a tapasztalatom azt volt, hogy annyira nem kivitelezhető, mert a hét perc nagyon rövid. … Alapvetően az órán ilyen három-négy etapban gondolkodtunk. A tanárnő is ezt mondta nekem. Ilyen tíz-tizenöt perces etapok. Amit úgy kell elképzelni, hogy mondjuk – ilyen ritkán volt, de – kiadok egy feladatot a tankönyvből. Ezt megcsinálják. Az minimum hét perc. Utána leellenőrizzük. Akkor bele kell kalkulálni, hogy nem értenek mindent, rákérdeznek valamire. Külön nyelvtani részhez, ha valamit nem értenek, azt elmagyarázni a táblán. Ez minimum negyedóra.”
„Nem biztos, hogy tanár leszek. Ez az, amit biztosan tudok. Most, hogy elkezdtem a gyakorlatot, azt biztos, hogy még sokkal motiváltabb lettem, hogy tanítsak. De nem igazán kiforrott bennem ez a kérdés. Egyelőre azt tudom, hogy ha itthon befejezem ezt a szakot, akkor szeretnék Franciaországban továbbtanulni. … A célegyenes következik, és most már tényleg el kell kezdenem tervezni, hogy ezt a továbbtanulást meg tudjam alapozni.”
„Belegondoltam… Néhány pedagógus el is kedvetlenedhetett, mert azt hitte, kapunk egy magyar francia szakos fiatal tanerőt, és te is el akarsz innen pályázni…
– Ez még nem egy eldöntött kérdés, mert ha én továbbtanulok Franciaországban, az kétéves mesterképzés lenne. Hogy utána mi következik, azt nem tudom. Arra nincs még forgatókönyvem.”
Kazinczy Bálinttal a Civil Rádióban 2021. januárjában arról beszélgettünk, hogy még lehet, hogy pedagógus lesz belőle…