„…ma nem tudjuk, hogy ki a gazdája az ifjúságügynek, pontosabban tudunk, államtitkárság-szintjén irányítják valamennyi részét, de költségvetésben nem értelmezhető és az elmúlt időben nagyon keveset lehetett hallani… – Bár annyival azért moderáljuk ezt a dolgot, hogy az első FIDESZ kormányban is ugye egy diplomaajándék volt ez a minisztérium, ugye finoman fogalmazva, de kétségkívül nagyobb költségvetéssel, mint a mai. Ugye az ifjúságügyre, tehát a szűken értelmezett ifjúságpolitikára, ami nem tartalmazza az oktatás, vagy a család, vagy a lakáshoz jutás költségeit, 2004-ig volt felfelé növekvő trend, és 2004-től csökkenő. Nagyon érdekes, hogy egyébként a Medgyesi utáni, tehát az első Gyurcsány kormánynál kezdett először csökkenni. Hogy van-e összefüggés aközött, hogy az ifjúsági miniszterből lett miniszterelnök vagy nincs, azt meghagynám a kedves hallgatóknak. …- De azért most mi a helyzet? Hogy ha így gondolkodunk, akkor gyakorlatilag van-e az ifjúságnak egyszerűen például igazgatása? Van-e az ifjúsággal kapcsolatosan politikai akarat, egyáltalán szándék? – Ez két külön kérdés. Hogy az ifjúságnak nincsen igazgatása, az nem olyan borzasztó nagy baj. Tehát itt ugye nem alapvetően hatósági feladatokról van szó. Nem szükséges igazgatás. Az hogy nincs olyan módszertani intézmény, nincs olyan közbeszéd, közpolitika csinálás, hogy csúnyán fejezzem ki magam, az már talán nagyobb gond. Ez már valóban nincsen. Tehát sikerült az elmúlt három évben megszüntetni azt az egyébként nagyon felelmásan működő módszertani háttér intézményt, ami valaha volt mobilitás néven futott. Bár abban sosem volt köszönet, amíg létezett. De talán a léte bizonyos szinergiákat azért ébresztett. Mára ez már egyáltalán nincs. Ez a költségvetés is – szép fogalmazás, hogy nem értelmezhető. Magyar költségvetési támogatás alig-alig van fiatalok, ifjúsági szervezetek, ifjúság és közéletiség kapcsán. Uniós pénzek vannak a rendszerben, illetve egy-egy ’rendszeren kívüli’ támogatás.”
„Nem is szeretném a civilt meg az ifjúságot együtt emlegetni, mert az önmagában is izgalmas összefüggés, de igazából az a helyzet, hogy ha az összes adatot nézzük, és most nem szeretnék, számokkal, adatokkal operálni, de tény, hogy a szocializációs feltételek romlottak. Radikálisan romlottak. Azt jelenti, hogy ma még a munkanélküliséggel kapcsolatos adatokban is mindig felül reprezentáltak az ifjúsággal kapcsolatos adatok. Gyerekszegénységről beszél a médiumok majdnem mindegyike, Noha a KSH-ban találtak olyan összefüggést, miről azt lehet mondani, javultak a viszonyok, de egyébként a szegénység általában romlott. Sok fiatal elmegy külföldre…. – A magyar ifjúság 2012 a legfrissebb kutatás, aminek a kötetei sorra jelennek meg az ezzel kapcsolatos tanulmányok. Január 26-án lesz az utolsó ilyen hivatalos harmadik kötetnek a bemutatása. Ennek kapcsán szerintem ami igazán érdekes, riasztó talán az az, hogy bizonyos régiókban a szokásos ifjúsági problémákat – most idézőjelbe tegyük a szokásost… Tehát mindig megkérdezi a kutatás azt, hogy mit tekintenek a legnagyobb problémának a fiatalok. Ez a legnagyobb a munkanélküliség, a lakáshoz jutás, családalapítás köré csoportosul. Ez mostanra, bizonyos régiókban a kilátástalansággá változott.”
A fiatalok nincsenek benne a közgondolkodásban? Nagy Ádámmal 2015 januárjában a Civil Rádióban az ifjúságügy helyzetéről, napjaink ifjúságáról elhangzott beszélgetést ismételjük meg.