„…egy sok gyerekes cigányasszony volt… – igen, aki azt mondta: – bizonyos társadalmi rétegszint felett miért dicsőség, bizonyos társadalmi rétegszint alatt miért szégyen sok gyereket szülni? És nekem, mint szociális szakembernek nemcsak a mondat volt érdekes, mert ugyebár hogyha egy píár szakembernek odaadjuk, hogy ez a feladat, hát az bizony bekaszál két millát arra, hogy ezt a mondatot kigyötörje magából. Az Ági az pedig így, csuklóból tudja ezt a mondatot. Mert hogy az ő tapasztalata az, hogy őt állandóan azzal bizgetik, hogy na, asszonyom, maga ugyebár azért szüli a sok gyereket, hogy pénzt csináljon belőle. … Nekem, szociális szakembernek az volt a legizgalmasabb, hogy ott az asztalnál mindenkinek így mozgott a feje, föl-alá és bólogatott. Tehát én azt gondoltam, hogy ez egy hungarikum. Tehát egy olyan, magyarországi helyzetre jellemző dolog, miközben itt az Ágnes egy olyan mondatot mondott, ami Európa minden országában érthető és jelenvaló probléma.”
„Ezen a konferencián találkoztam egy olyan emberrel, egy belga hölggyel, aki tapasztalati szakértőként mutatkozott be. Ő a belga szociális minisztériumban dolgozott, főállásban. Tizenhat belga minisztériumban dolgoznak ilyen tapasztalati szakértők főállásban. Ötven civil szervezetnél, önkormányzatoknál, ismétlem, főállásban. És a kérdés az, hogy akkor ők mit csinálnak?”
A tapasztalati szakértőkről a Civil Rádióban 2010. október közepén Gosztonyi Gézával beszélgettünk.









