„Érzékelhetően lényegesen kevesebb hallgató van az egyetemeken, magas költségek vannak közvetlen körülötte, nagyon komoly átalakítások jellemzik a felsőoktatást, naponta hallunk arról, hogy mikor mit és hogyan szervezik át. Megjelentek az egyetemeken a kancelláriák. Folyamatosan napi téma, hogy az egyetemi autonómia hogyan őrizhető meg. És folyamatosan tájékoztatni lehet itt-ott a nyilvánosságot arról, hogy ezek az egyetemeken szerzett ismeretek mennyire hasznosíthatók. Nagyon gyakran jelent meg az elmúlt időben olyan érvanyag, ami arról szólt, hogy az egyetemeken tanultakat, hogy a felsőoktatásban tanultakat hogyan lehet hasznosítani. És ennek a címén korlátoztak vagy átszerveztek intézményeket. Ez a riport mennyire áll, szerinted? – Én szerintem áll. Az a kérdés, hogy ez probléma vagy pedig egy műfaji adottság, vagy sajátosság ebben az esetben. Én amióta az eszemet tudom, ezzel a témakörrel foglalkozom, azóta folyamatosan azt látom, hogy a felsőoktatás egy ilyen izgalmi, vagy egy ilyen izgatott állapot van. Mármint a döntéshozók által izgatott állapotban, és folyamatos a felsőoktatás rendszerén, a vele szembeni elvárásokon, vagy akár a struktúráján, működtetésén a manipuláció, mármint az átalakítási szándék. Tehát ez igazából folyamatosan jelen van. Különböző időszakokban, különböző érvrendszerekkel találkozunk, hogy mi indokolja azt, hogy vagy struktúrához, vagy irányítási rendszerekhez, vagy képzési tartalmakhoz hozzányúl a döntéshozó.”
„Az a kérdés, hogy mit tekintünk a fontosság fokmérőjének. Ha azt nézzük, hogy mennyi költ erre az egész történetre a magyar adófizetők pénzéből a magyar állam, akkor valóban egy csökkenő fontosságról beszélhetünk. Ha arról beszélünk, hogy számszerűségében hány fiatalnak nyújt akár karrier, akár képzésekkel bármilyen lehetőséget a felsőoktatás, ez is kevesebb. Ebből a szempontból is mondhatnánk azt, hogy a fontossága valamilyen dimenzió szerint csökken. Azért hogyha átforgatjuk ezt a történetet és megnézzük, hogy magukat a fiatalokat, illetve a felsőoktatásba törekvőket, a családokat, a háztartásokat, adott esetben a politikát is, mennyire érdekli ez a terület, akkor viszont azt látjuk, hogy ennek a történetnek a jelentősége az egyáltalán nem csökken, vagy legalábbis nem abban dimenzióban csökken, ahogyan mondjuk a pénzügyi feltételrendszerei, vagy éppen a számok ezt indokolnák. És akkor még azt ne felejtsük el, hogy nem önmagunkban állunk egy magyarországnyi területen. Tehát hogyha ezt mondjuk európai vagy globális kontextusban helyezzük, akkor markánsan ellentétes irány van. Tehát a felsőoktatás szerepe nem kifejezetten erősödik és expanzióban van.”
Kádár-Csoboth Péter felsőoktatási szakértővel a Civil Rádióban 2015. szeptember elején a hazai felsőoktatás helyzetéről beszélgettünk.