„A legelső gyerek, akinek ezt az élményterápiás programot csináltuk, ő még abban a gyerekotthonban élt, amiben én dolgoztam, ami a Szilágyi Gyerekotthon… és ő nagyon keményen elment a drog felé. És amikor 2004-ben volt ugye, hogy én kimentem, és utána kijött nekem segíteni ott dolgozni. Tehát ő ott kinn dolgozott, három hónapot kinn töltött. Egyrészt ez nagyon komoly intenzív pszichoterápia is volt, másrészt pedig munka volt az ő részére. És ez kihozta az egész dologból. A drogozásból. Abszolút sikertörténet, őneki most családja van, munkája van, gyereke van. És akkor jutott nekem eszemben, lehet, hogy ez működhet olyan gyerekeknek is, akiket ilyen módon én nem ismertem…”
„Az ötlet az volt, hogy építsünk fel egy ilyen kis falut, nyolc-tíz házat, arra a célra, hogy ilyen új családok itt élhessenek. Ez volt az alapötlet. És akkor elkezdtünk telket keresni, elkezdtünk építkezni. Közben megtaláltuk ezeket a családokat, nagyon kemény kiválasztást csináltunk. – Ez mit jelent, kemény kiválasztás? Miket kellett nekik tudniuk, mitől voltak ők a jó család?  – Azt gondoltuk, hogy különös problémát jelenthet az, hogy nagyon sérült gyerekeket és nagyon sérült felnőtteket akarunk új családként összehozni. Tehát egy többkörös interjúban megtaláltuk azt a néhány családot, azt a néhány szülőt. Olyanokat választottunk, akiknek legalább egy gyereke megmaradt, és hozzáadunk nekik még maximum három gyereket. Tehát össze kellett passzítani, nagyon sok szempontból. … Itt a sérültség az az, hogy elvesztették a gyereküket. Legalább egy gyereket elvesztettek a cunamiban. A gyereknek a sérültsége pedig az, hogy a szüleit elvesztette. Tehát ilyen értelemben sérült lelkű és a gyászperiódusban lévő embereket kellett összepasszítani.”
„A gyerekotthonban is ezt csináltuk. Ott pontosan azt csináltuk, hogy helyzetekbe hoztuk a gyerekeket. És ezeket az élményeket próbáltuk velük átbeszélni, és valahogy, amikor benne voltunk közösen egy-egy élményben, akkor azt másképpen megoldani, mint az a rutin, ami miatt bekerültek tulajdonképpen a gyerekotthonba.”
Vaskúti Pállal a Civil Rádióban 2013. március végén egy olyan élményterápiás programról beszélgettünk, amely Sri Lankán a cunami okozta tragédiára egy összetett és konstruktív terápiás módszerrel újrakezdési lehetőséget teremtett a hozzátartozóikat elvesztett gyerekeknek és szülőknek. Ez a program ugyanakkor kitűnően alkalmazható volt hazai viszonyok között traumákat megélt gyerekek és szülők számára.