„A kilencvenes évek klasszikus szereinek berobbanása Magyarországon, meg az ötvenmillió drogprevenció jó volt például arra, hogy annak a fényénél megláttuk az alkoholt. Hogy hogy vagyunk az alkohollal. És hogy valahogy (megláttuk) az ahhoz kapcsolódó felelősséget és problémákat. Itt vannak a drogok, a designer drogoktól ugye mindenki falnak ment. És akkor Angliában volt, hogy nyolc ember halálát okozták a designer drogok. Miközben nyilván sokmillió kipróbálásra és használatra jut egy-egy halál… Egy időben divatosak voltak a drogos kiállítások, főleg a rendőrség és egyházak szerették azokat összerakni. És mindig az utolsó mozzanat egy koporsó volt. Szoktam is kérdezni, hogy mindezt a megsokkolásig kell a gyerekeknek?…”
„Azt nem mondhatjuk, hogy semmi jó nincsen benne. Azt gondolom, hogy rengeteg olyan funkciója van a pszichoaktív szereknek, egyszerűsítve nevezhetjük azokat drognak, ami tulajdonképpen a használóknak egy vágyat és elvárt élmény (kínál)…nemcsak arra gondolok, hogy az emberek szeretnek bekötve lenni és szeretik a mámort, egy kicsikét a gátlástalan, feloldott állapotot…. azt is látjuk, hogy például a tanuláshoz… csak hogy a legegyszerűbbet nézzük, az ember így tanul vagy dolgozik, megfárad, de ebéd után akkor megiszik egy kávét, benne a koffeint, vagy rágyújt egy cigarettára. Minden dohányos el tudja mondani, hogy neki miért jó a cigaretta, és hát nyilván hozzá lehet mondani, hogy tüdőrák és hogy érszűkület és mindenfélét még hozzá. De ha elolvassuk Máraynak a cigarettázásról szóló írását…, ahogy száll a füst, és az ember beleképzel egy csomó mindent…”
Szemelyácz János pszichiáterrel, addiktológussal és pszichoterapeutával 2020. május közepén a drogfogyasztás újratermelődéséről beszélgettünk.