„Talán nem lenne számomra ennyire húsbavágó a dolog, ha nem érezném annyira tömegesnek a társadalmi leszakadást. Azzal tisztában kell lennünk, hogy mindig lesznek, minden társadalomban olyan társadalmi csoportok, akik az állam minden erőfeszítése ellenére leszakadnak. Olyan élethelyzetek, olyan szituációk alakulnak ki, amiben nem tudják az általuk elképzelt életstratégiát tovább vinni. De, szerintem, nem mindegy, hogy ennek milyen az aránya. Mi Kelet-Magyarországon dolgozunk egy leszakadó térségben, és rálátásom van többféle civil és szakmai hálózaton belül Észak és Kelet-Magyarország többi megyéire is, és azokat az iskolákat látván én azt gondolom, hogy a leszakadás most olyan tömeges méreteket ölt, amit kellene, hogy a pedagógia, a szakemberképzés, konferenciák, a workshopok világa is együtt kezeljen, egy egységes pedagógiai rendszerben.
– Miben áll a leszakadás maga?  Az a helyzet, hogy sokan nem tudják elképzelni, mit jelent konkrétan a leszakadás. Milyen módon alakítja át az emberek életét, és így a gyerekek életét is persze?
— Ami a legmeghatározóbb benne, az a lakhatási szegénység. A lakhatási szegénység zsigerileg épül bele a gyerekek életébe és határozza meg őket pici koruk óta, talán már a magzati korban is….”
L. Ritók Nórával, az Igazgyöngy Alapítvány képviselőjével 2020. június elején arról beszélgettünk, hogy mi igazán a kapcsolat a leszakadás és a pedagógia között.