„Ha azt érzem, hogy nagyon fáradtak a gyerekek, akkor azt szoktam mondani: jó, gyerekek, pakoljátok össze a könyveket, tegyétek középre, hajtsátok le a fejeteket, csend, lehet aludni. És akkor így kezdünk ismételni. Egynek megérintem a vállát, az vagy tudja a választ, vagy nem. Nincs semmi gond. Az a lényeg, hogy pihenjünk, és pihenve ismételjünk. Ez egy pozitív gyakorlat. – És működik? – Működik. – Mennyi ideig tart? Az egész óra végig erről szól? – Nem. Tizenöt perc, tíz-tizenöt perc. De az bőven elég, hogy tíz-tizenöt percen keresztül pihenünk, gyakorlatilag.  Közben azonban a fizikával is foglalkozunk, vagy az ismétléssel. Amikor felnyitják a szemüket, és akkor azt mondják: jaj, olyan jó volt, és még… Egészen másképpen alakul.”
„Szerintem a jó iskola egyik ismérve az, hogy a gyerekek akkor is bejönnek az iskolába, amikor nem kötelező tanítási idő van.”
“…szombatonként, amikor családi napokat szerveztünk, akkor igen nagyon szép számmal megjöttek a gyerekek, a szülők, és együtt voltunk és beszélgettünk egymással.”
Az a jó iskola, ahol a gyerekek szívesen tartózkodnak. Galyas László pedagógussal, aki akkor a Kürt Alapítványi Gimnázium tanára volt, még 2015. február elején beszélgettünk.