„A nyolcvanas évek közepén még nevelőotthonoknak hívták az intézményeket, amelyeket ma gyerekotthonoknak nevezünk.”
„A gyermekvédelmi szakellátásba kényszerintézkedések révén kerülnek a gyerekek. Amiben nincs semmi meglepő, mert olyan veszélyeztető körülmény merült fel a környezetükben, akár a családjukban – sajnos elég gyakran -, ami miatt ki kell őket emelni a családból. – Tartósan vagy ideiglenesen? Több változata lehet… Ha itt a fogalmak változását néznénk a gyerekvédelem történetében, akkor nagyon sokáig élt az állami gondozott kifejezés. Nem élt, rosszul mondom: a mai napig a köztudatban állami gondozottak azok a gyerekek, akik.. Utána jött egy korszak, akkor állami gondoskodásról beszéltünk, ami nagyjából ugyanaz. És ezt követően a mai élő fogalomhasználatra azt kellene mondani, hogy gyermekvédelmi gondoskodás. Na most ez senkinek nem jön a szájára… mindenki, még a szakmában is gyakran használják az állami gondozást. Mert azt mindenki érti, mindenki tudja.”
„Ma délelőtt egy munkabizottság tagjaként nevelőszülőket vizsgáztattam. Nem leendő, hanem működő nevelőszülőket, akiknek meg kell szerezniük a többszáz órás OKJ bizonyítványt. Viszonylag gyakran előfordul velem, hogy vizsgahelyzetben kerülök. De még a hatása alatt vagyok a mai délelőttnek. Mert azzal szembesültem, amiben semmi újdonság nincs, … hogy ezek valódi otthont nyújtó családok. … Egy-két héttel korábban egy fővárosi gyerekotthonban egy vizsgahelyzetben voltam, ahol nekem nagyon, nagyon rossz érzésem volt. Rendkívül rossz érzésem volt. Úgy a környezetet illetően, mint a személyzettel való futólagos találkozást. Minden volt, csak nem otthon. És ezt tudom árnyaltabban is mondani.”