„Mitől személyközpontú egy szervezet, amiben dolgozol? Attól, hogy mindenki jól érzi magát, és mindenki személyre szabottan megtalálja azt, amit szeretne csinálni. Nagyon érdekes beszélgetésem volt egyszer egy alternatív tanítóval, aki azt mondta, hogy tulajdonképpen nem is azért tanár, mert szereti a gyerekeket, persze szereti is. De ő azért szeret személyközpontú iskolában dolgozni, mert saját magának fontos saját maga. Tehát a személyközpontúság az nem arról szól, hogy gyerekközpontúság kell, hanem hogy ugyanúgy érezze magát benne a tanár és minden dolgozó.”
„Ez a cserefolyamat, ami végülis az iskolában lezajlik, az nem úgy megy, hogy sokan gondolják. Hogy a tanár fejében lévő tudást beleöntjük a gyerekek fejébe, és viszik haza… – és ki tudják önteni valami más formában valami vizsgán…  tehát ez a cserefolyamat, amelyben vissza is hatnak a gyerekek a pedagógusokra, az hihetetlenül üdítő … nemcsak a diák, minden tanít, ami egy iskolában létezik, él és mozog…”
„A Zöld Kakas egy szakközépiskola, amelyik érettségig viszi el a gyerekeket, illetve OKJ-s szakképzési lehetőségeket nyit meg még a gyerekek előtt. Olyan zűrös fiatalok kerülnek hozzánk, akik az iskolai rendszerből már valami miatt kiperegtek.”
Soponyai Dórával, a Zöld Kakas munkatársával a Civil Rádióban 2010. júniusában beszélgettünk.