„Akkor tud igazságos lenni egy eljárás és akkor érzi mindenki igazságosnak akár az ítéletet is vagy az eljárást magát, hogyha elsősorban a bűncselekményt vesszük tulajdonképpen figyelembe és az lesz a mérce. Tehát az alapnak annak kell lenni, … hogy be kell, hogy hunyja az egyik szemét, be kell, hogy kössük az egyik szemét Justiciának ahhoz, hogy tulajdonképpen objektív lehessen. De ez a fő szabály. Ehhez mindig kell egy korrekciós elv, ami szerint a másik szemével figyelembe kell, hogy vegye, hogy kiről van szó. Tehát pont ezért vannak korrekciós elvek a BTK-ban is, és azért kezeljük másként mondjuk pont a fiatalkorúakat, vagy azokat az embereket, akik mondjuk szellemi fogyatékosok vagy másféle hátrányokkal küzdenek. Mentálisan nem fogják át azt, hogy ha egy bűncselekményt elkövetnek, az milyen súlyú. Mert hogy ha ezt az aspektust viszont nem vennénk figyelembe, akkor az megint csak azt jelenti, hogy igazságtalan ítéletről van szó. – Mert ők korlátozottan döntésképesek? – Tulajdonképpen így van. Erre szolgálnak azok az elvek, amikor a szubjektív tényezőket mégiscsak figyelembe kell venni. Úgyhogy itt egy nagyon nagyon kényes egyensúly van.”
Nem tudunk teljesen kívülállók lenni – dr. Sárik Eszterrel a köznapi viszonyokban és különféle szabályokban megbújó vagy éppen elvesző igazságosságról a Civil Rádióban 2016-ban beszélgettünk.