„… ha már akadálymentes a Drogstop székhelye, akkor mindenképpen szerettünk volna még abba a pályázatba (ez egy támopos pályázat volt) együttműködő partnerként (bevonni) fogyatékossággal élőkkel foglalkozó szervezeteket. Akkor elkezdtem telefonálni a negyedik kerületben. Olyan válaszok jöttek vissza, hogy hú, a drog szó biztos meg fogja ijeszteni a klienskörüket. Meg hogy egyáltalán miért említjük ez a két fogalmat együtt. Ezt visszajeleztem Szepinek (a Drogstop vezetőjének). Ő csodálkozott azért, mert, más egészen mást jelzett vissza, hogy neki igenis a munkája során vannak olyan tapasztalatai, hogy a fogyatékossággal élők körében is vannak szerhasználók. Aztán megismerkedtem egy lánnyal, aki a mozgásjavítóban tanult és tőle hallottam először az izomsorvadásos fiatalok önpusztító életéről a halál kapujában. És ez volt, azt hiszem, egy nagyon-nagyon erős élmény, hogy na jó, akkor kezdjünk ezzel a témával valamit.”
„Fogyatékossággal élőkkel foglalkozni elég megterhelő pálya. Nagyon szeretnénk megmutatni olyan módszereket, amikkel maga a szakember tud önmagán könnyíteni. – Miért megterhelő? – Mert elég kilátástalan helyzetben élnek az intézményben lakó emberek. Sajnos a szociális háló, meg általában a hozzátartozók élethelyzetéből adódóan is. Van az a pár év, amit egy rehabilitációs intézményben eltöltenek ezek az emberek, amit nagyon szeretnek és sok mindent megtanulnak, hogy önállóan tudjanak élni. És amikor ennek a pár év rehabilitációnak vége, akkor nagyon kevés út van, amin tovább tudnak haladni. És pláne nagyon kevés olyan út van, ami megfelelő egy ember számára. …Szerintem így egy szakember, aki végigküzdi ezt, elég eszköztelennek és tehetetlennek érzi magát, ami elég frusztráló tud lenni..”
Rácz Katinkával a Civil Rádióban 2015. májusában Nem téma? Fogyatékosság és függőség különféle nézőpontokból címmel egy kevéssé ismert és igen nehéz világról beszélgettünk.