Szeretem olvasni a szerző sajátos szófordulatait. A szeretést és a nemszeretést. Az életet és a neméletet. A létezést és a nemlétezést. A tagadás egybe írva az állítással. Ilyen szólelemény a csokimikulásos lány. Ez a lány onnan kapta a nevét, hogy a kollégiumban, ahol a fiú lakott, mindenki kapott egy mikuláscsomagot. Volt benne szaloncukor és egy rossz minőségű csokiból készült csokimikulás. Innen idézek a könyvből: „Gondoltam, meglepem azt a lányt, akit a táskáslány után kinéztem magamnak és összegyűjtöm a koleszban a csokimikulásokat. Mennél többet, annál jobban látszik, hogy mennyire szeretem…Vittem a mikulásokat, egy nejlonszatyorban voltak, és pakoltam elő a padra a lány elé, sorban egymás mellé. Volt, amelyik nehezebben állt meg. … A lány zavarban volt, nem értette, miért csinálom ezt, és nem gondolta, hogy az ehetetlen csokimikulások tömege összefüggésben van az iránta érzett rajongásom mértékével. Azt gondolta, hogy ez a fickó idióta, ilyet normális ember nem csinál, aztán lesöpörte az egészet a földre. Vagy véletlen megbillentette a padot, és leestek. Ezt a változatot választottam akkor, mert ez jobb volt, mint a direkt.”

Az Európa Könyvkiadó adta ki, Háy János A csokimikulásos lány című regényét. A szerzővel, Háy Jánossal beszélgettünk.

A könyvből Pogány György olvasott fel szemelvényt.

Hajós Vera műsora