Állami gondozottak jó eséllyel előbb-utóbb az utcán kötnek ki…

Podcast
Kapocs Ifjúságsegítő Magazin
  • Állami gondozottak jó eséllyel előbb-utóbb az utcán kötnek ki…
    56:44
audio
56:46 min
Mennyire iskola még az iskola?
audio
56:51 min
Úgy nőttek fel, hogy nem is álltak szóba velük…
audio
58:58 min
Legyen jobb a gyerekeknek! – Darvas Ágnessel a gyermekszegénységi helyzetről és a gyerekesélyekről (2010)
audio
56:42 min
Itt mindenkinek van egy terve – Karolina, lehet-e jó iskolát csinálni?
audio
56:43 min
Hogy példák lehessünk… Lehet-e jó iskolát csinálni Orosz Lajos?
audio
58:11 min
Napjaink közösségi létformái. Mit és hogyan tanulunk el egymástól? (2013)
audio
56:56 min
Nem tudunk teljesen kívülállók lenni – beszélgetés az igazságosságról Sárik Eszterrel (2016)
audio
59:10 min
Az erőszakról Herczog Máriával (2010)
audio
56:01 min
Az iskolai drogprevencióról (2015)
audio
58:26 min
Zűrös gyerekekről és oktatási megoldásokról a Zöld Kakasban (2010)

A „Február Harmadika Munkacsoport” 2020. évi országos adatfelvétele szerint a válaszadó hétezer hajléktalan ember közül minden ötödik ember a gyerekkorát részben vagy egészen állami gondozásban töltötte. Általában nem közvetlenül, hanem változatos nem-hajléktalan periódusokat követően válnak hajléktalanná a volt állami gondozottak. Az állami gondozotti háttér – a hajléktalan élethelyzeten belül is – további súlyos hátrányokkal kapcsolódik össze: a többiekhez képest alacsonyabban iskolázottak, igen magas a pszichiátriai betegek és a romák aránya a körükben, munkaerőpiaci pozíciójuk lényegesen rosszabb (igen sokan kukázásból, koldulásból élnek), így jövedelmük is alacsonyabb a többiekénél. Gyakrabban kerülnek összeütközésbe a rendfenntartó szervezetekkel. A korábbról hozott hátrányok egyértelműen tovább élnek a hajléktalanság körülményei között is.
Győri Péterrel beszélgettünk minderről.

Leave a Comment