Évekkel korábban, 2019-ben zajlott ez a beszélgetés Kende Ágnessel, egy általa korábban készített tanulmánnyal összefüggésben. Az előállt helyzet leírása és a kétségkívül megfontolandó összefüggések – úgy tűnik – mára is érvényesek. Minthogy az oktatás egyre kevésbé a köz oktatása, amikor a gyerekek iskoláztatása mindinkább a szülők erőforrásai, szociokulturális háttere szerint alakul, feltétlenül értenünk kellene, mi történik az oktatás világában. Ami ma kialakult, az vajon egy meghaladt szisztéma következménye lenne, vagy esetleg a széteső folyamatok szándékoltak lennének…? Nehéz, de elkerülhetetlen feladat megérteni, hogy igazán hová jutottunk. Hiszen a középosztály — ha teheti, ma is — kimenekíti gyerekeit az állami oktatásból.

„A tantervi szabadság alacsony szintje, az iskolán belüli társadalmi-gazdasági sokszínűség hiánya, a tanárok alacsony fizetése, amitől a pedagógusi pálya nem elég vonzó, a magyar oktatási rendszert gyengén teljesítővé teszi, ami nem biztosít társadalmi mobilitást az alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozó csoportoknak. Ebből a komplex problémahalmazból pedig az egyszeri szülő oda próbálja menekíteni a gyerekét, ahol érzése szerint a rosszul működő oktatási rendszer a legkevésbé fog fájni neki, de nem számol azzal, hogy a szelekció minden egyes kimenekített gyerekkel csak erősödik, ami pedig tovább rombolja az egész rendszer minőségét.” https://qubit.hu/2019/03/14/a-kozeposztaly-kimenekiti-gyerekeit-az-allami-oktatasbol-es-ez-az-egesz-orszagnak-rosszat-tesz