„A parlamentnek létezik az információs szolgálata. A képviselők meg az érdeklődő állampolgárok kapnak egy rövid leírást a helyzetről. Ez teljesen nyilvános információ, az interneten elérhető mindenki számára. Magához a törvényhez kapcsolódóan vannak ezek (az információk) feltéve. És van egy gyermekétkeztetés anyag most, amiben azt lehet olvasni, hogy Magyarországon nagyjából harminchatezer – ötvennégyezer gyerek rendszeresen éhezik – ez az OECD 2015-ös felméréséből van. Több mint kétszázezer pedig idén nem jut megfelelő mennyiségű élelemhez. Ők a kríziséhezők, vagy időszakos éhezők. Szakemberek megkülönböztetnek mennyiségi és minőség alultápláltságot. Előbbihez, a mennyiségi alultápláltsághoz: itt a nem megfelelő étrend elhízáshoz vezet. És utána még ezt fokozza, hogy mindez hogyan növeli a krónikus betegségeket. Idéz egy másikat: az OECD tagországokat érintő, 2014-es Gallup kutatás szerint a gyermekes családok negyvenhét százalékának gond az élelmiszerek beszerzése. Magyarország ezzel az OECD tagországok között Törökország után a második legrosszabb helyen áll. Na most azt szeretném kérdezni, hogy akkor miről beszélünk? – Akkor ők ezt ők (parlamenti képviselők) ugyanúgy olvashatták, mint ahogy te felolvastad. – Így van. Ez így van. Tehát akkor miről beszélünk?  Mi folyik itt? Akkor milyen fajta háború folyik itt, most idézőjeles háború, a szegény szegénygyerekek kárára?”
A gyerekszegénység és a gyermekéhezés kapcsán Darvas Ágnessel 2015. november 17-én beszélgettünk a Civil Rádióban.