A bennünket körülvevő minták meghatározóbbak, mint azt gondolnánk. Jószerivel tájékozódásunk, eligazodásunk egymás között nélküle el sem képzelhető. A beszéd, a hagyományos verbális kommunikáció mellett egyre erősebbek a mintákat hordozó képi, a mozgásos elemek közöttünk. A segítségükkel sokkal gyakrabban döntünk el dolgokat, kapcsolódunk egymáshoz, vagy igazodunk el akár ismeretlen helyzetekben…
Mennyire felnőttek ezek minták? Mennyire tudatosak és méginkább következetesek? Ebben a normazavaros világban az egyes minták mennyire segítenek értéket mutató normává formálni az egymást követő megnyilvánulásokat?
Ha azt keressük, hogy mikor mutatnak a minták felnőtt jellemzőket, akkor a felelősséget kell vizsgálnunk benne, illetve azt, hogy mennyire mutatja azt, hogy valaki viseli a következményeket.
A mai fiatalok persze nem csak a nekik szánt – olykor túldramatizált — mintákat látják, hanem azokat a különféle türelmetlen, indulatos, egymást minősítő vagy éppen őszintétlen megnyilvánulásokat is, amelyekre a felnőtt társadalom nem feltétlenül lehet büszke. De a fiatalok azt is látják, hogy mindezek között mely mintákat lehet aztán sikerre vinni, érvényesíteni…
Milyen felnőtt mintát tudunk mutatni a mai fiataloknak? Matiscsák Attilával a felnőtt társadalom fogadókészségéről beszélgetünk…