„Azt szoktam mondani, hogy mezei szociológus vagyok Magyarországon. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy valamilyen más fajta, más minőségű szociológusnak gondolom magamat, mint amilyen a szakmám legtöbb képviselője. Azt jelenti, hogy nagyon szeretek – bár az utóbbi időben egyre ritkábban adódik rá lehetőségem – mezőn, egész pontosan terepen nem kérdőíves, nem másodelemzéses kutatásokat készíteni, hanem olyan munkákat, amelyeket terepmunkaként ott, abban a közegben, amelyről valamilyen kérdésekben választ keresek – úgy forogva, hogy nem is rövid időre, hanem hosszú időre. Számtalanszor fordult elő, hogy egy-két évekre beköltöztem. … Azokat a munkákat szeretem, amikor meg tudom kérdezni, meg közben figyelni tudom a viselkedéseiket, az együttléteiket, a magatartásmódjukat, ezek természetesen befolyásolják azt is, hogy mit kérdezek tőlük. Ebből előbb-utóbb lesz valamilyen fajta részben esettanulmány, részben, ha szerencsém van, akkor jónéhány esettanulmányból valamilyen összefoglaló, szintetizáló munka.”
„Az embereket kicsit korábban kezdtem megkérdezni, mint amióta szociológus vagyok. … egész pontosan hat és fél éves koromban kezdtem el megkérdezni az embereket. Nem szociológus kérdés volt, csak az első olyan, amikor módszeresen végig kérdeztem azonos helyzetben élő embereket. Átköltöztünk a Wesselényi utcából Budára. Átvitt minket a lovaskocsi, az emberek elkezdték felhordani a harmadik emeletre a bútorainkat. Én ezt hat és fél évesen nagyon untam. Felszaladtam gyalog a hatodikra, és elkezdtem módszeresen lefelé jönni a földszintig. Minden lakásajtón bekopogtam, becsöngettem, és ahol valaki kinyitott ablakot vagy ajtót, azt mondtam: Kezit csókolom, Diósi Palika vagyok, most költözünk ebbe a házba. Lakik-e itt olyan kisfiú vagy kislány, aki nekem a barátom lehetne? Mire leértem a földszintre, lett két haver.”
A beszélgetés 2009. nyarán készült. 2018 nyara óta, sajnos, Diósi Pál már csak a személyes emlékeinkben, írásaival, és például az elhangzott beszélgetés révén maradhatott velünk.
Mezei szociológus volt Magyarországon. Diósi Pállal 2009. nyarán beszélgettünk.