„A didgerido (ejtsd didzseridu) egy ausztrál hangszer, eredetileg. Egy sámán hangszer. És az ausztrál aboriginal lakosok, tehát, akik ott laktak, ők használták. Eredetileg eukaliptusz fából van, amit termeszhangyák rágnak ki. És az ausztrál sámán meg elmondja, hogy ezt hol találja meg. És akkor elindul az egyik irányba, amíg meg nem talál egy fadarabot. Aminek a közepét kivájták a termeszhangyák nagyon szép simára. A legegyszerűbben egy cső, tulajdonképpen, amibe az ember szépen belefúj, és akkor egy nagyon finom, búgó, jó hangja van. Szertartásokat, meg ilyenek csináltak vele, vagy ezekhez zenéltek hozzá. Sok legenda is van. Az egyik az nagyon lírai, hogy a tábortűznél, amikor a sámán belefújt abba a didgeridoba, akkor a termeszhangyák kifújódtak bele a tűzbe, felszálltak izzva, és belőlük lettek a csillagok.”
„elég szépen megtanultam játszani ezen a hangszeren. Megtanultam a körlégzést. Egyszerre fújom a levegőt és szívom. És ezáltal a didgeridon ezt a búgó hangot olyan sokáig tudom kiadni…”
2013. márciusában a kezdeményező, a nyugtalan, a lehetőségeit kereső Latorczai Balázzsal beszélgettünk.