Mi maradt az ifjúságügyből? Néhány elem azért még maradt… 2019. elején, az ifjúságügy közelmúltban megszűnt elemei következtében kialakuló, egyértelműen megváltozott és romló helyzetről kritikus hangvételű beszélgetést folytattunk Nagy Ádámmal.
„Az ifjúságügynek már csak a romjait látom, de kétségtelen, hogy egy-egy ifjúságügyi elem, mint például a kutatás, jelen van a közpolitikában… Európai értelemben ifjúságügy, azt hiszem, sosem volt. Mindig egyfajta szegényebb, kicsit kisemmizettebb, kicsit torz volt, „ez a magyar narancs”…
…volt minisztériuma is… ez nem elég meggyőző?
Én azt hiszem, ez nem elég. De mondjuk sosem volt ifjúsági törvénye, ami szerencsésebb országokban jelen van, sosem volt egyetemi szintű képzése. Ugye volt egy ifjúságsegítés OKJ-ben megvalósuló képzése…
Van ifjúsági stratégiája, cselekvési tervek vannak… …Amivel sosem kezdtünk semmit. Az ifjúsági stratégia valóban létezik…. de sosem használtuk igazán semmire…”
„Nagyon erős változásokat lehetne – nem egyik pillanatról a másikra – elérni, hogy ha komolyan vennénk a saját fiataljainkat, ha meghallgatnánk őket, ha valamilyen módon aggregálnánk a véleményeket, hogy a kilátástalanság érzése oldódjon, hogy migrációs szándékból mobilitási szándék lehessen…”