„Az ifjúsági ügyek kapcsán sok-sok mindenben vettem részt: civil szervezetekben, ifjúsági fejlesztésekben, nemzeti ifjúsági stratégiában. A másik pedig maga a civil tér. Valaha én voltam a szép emlékű civil alapprogramnak az ’elnök-bohóca’. Én vagyok az egyetlen bukott NCA-elnök az országban.”
„Képzettségem villamosmérnök. Van egy közgazdász diplomám, van egy tanári, egy jogi, egy egészségügyi szakmenedzser diplomám, de legbüszkébb azért arra vagyok, hogy mindez után, van egy doktorátusom pedagógiából, de mindez után kőműves szakmunkás lettem. A szakmunkás bizonyítványomban az van benne, hogy dr. Nagy Ádám kőműves szakmunkás.”
„Azon túl, hogy a fiatalok élethelyzetének a statisztikai típusú megközelítését is lássuk, vagy halljuk, azon túl (kellene) az ifjúság ügyeivel, ezek szervezettségével, ezek struktúrájával – bár sose dolgoztam az igazgatásban, teszem hozzá – de az igazgatási ügyeivel (foglalkoznunk, hogy) egy kicsit tisztábba kerüljünk, vagy tudjunk róla véleményt cserélni, mert ott sem feltétlenül rózsaszínű a helyzet.”
„Mennyire érzékeled, hogy valóban fontosak a fiatalok? – Semennyire. Hadd mondjak néhány példát, hogy válaszoljak a kérdésre. …meg lehet nézni például a fiatalokra – nem az oktatásügyre, vagy a családpolitikára – fordított éves költségvetést. Ez régen, még éves szinten, körülbelül fejenként egy-egy BigMac-nyi összeget tartalmazott. Mára már, volt, amikor egy sajtburger ára… mára körülbelül 100-120 forint, egy emberre visszavetítve, egy évre. Tehát nem jönne ki belőle egy fél hamburger sem. Körülbelül háromszáz millió forintot fordít Magyarország költségvetése erre. És hogyha a két-két és félmilliós népeséggel számolunk, a tíz-tizenkettőtől huszonöt harminc évesig, akkor bizony ebből 110-120 forint jön ki.”
Nagy Ádámmal a Civil Rádióban 2013 április végén arról beszélgettünk, hogy milyen volt az ifjúságügy, és a fiatalokkal foglalkozók aktuális helyzete?