A szolidaritásnak fontos szerepe van a szabadultak társadalmi integrációjában. Szolidaritás alatt általában azt értjük, hogy az emberek együttműködnek, segítik egymást, és kiállnak egymás mellett a nehézségekben. Amikor valaki szabadul a börtönből, az gyakran nehézségekkel és akadályokkal találkozik, amelyek megnehezítik a társadalmi integrációját.
„A felnőtté válás tele van egy várakozással… ha már egy fiatal ember megszületett, szeretne valakivé válni, ideális esetben. Helyette azonban azt éli meg, hogy felesleges, hogy nincs rá szükség, hogy gondot okoz a léte mások számára. Sok ember számára ez nagyon rosszul szocializáló alapállapot…”
„Egyéni sorsokról beszélünk mindig, és az egyéni sorsok igazán fájdalmasak, különösen, ha azt látjuk közelebbről. De amiről mi nyilván ténylegesen beszélni tudunk, hogy a társadalom mit tud tenni. Mit tud tenni a hatalom, hogy ezekkel az emberekkel, akik szükségszerűen kicsúsznának, mit tud tenni, hogy benn tartsuk.” … „Rosszul szocializálódtak. De a másik oldalon meg el is követnek valamit, beletaposnak egy olyan társadalmi szabálycsomagba, amitől ők rosszul járnak… Rosszul indul az életük, kettős teher nehezedik rájuk: egyébként sem szerencsés az életük alakulása, ugyanakkor pedig szembe kerülnek a szabályokkal, a törvényekkel. Ezek együtt erős teher lehet azoknak a fiataloknak…”
„Nem annyira fogadókész a társadalom a felnőtté válással kapcsolatban. Önmagával sincs rendben, hiszen nincsenek rendezett normái, az irányok pedig sokfélék lehetnek. De mindebben változó a teher. Akiknek többé-kevésbé jobb a pozíciója, azok ezekkel a terhekkel együtt is megpróbálnak valahogy felnőni. A veszteség ott is nagyon nagy, mert sok képeséget, tehetséget elveszteget ez a társadalom. De vannak olyan pozícióban élő tizen-huszon évesek, akiknek ekkora mozgástere sincs.”
Rosszul induló felnőtté válás és a szolidaritás. Dr. Sárik Eszterrel, az OKRI tudományos főmunkatársával 2023. június 20-án a reintegrálódás esélyeiről beszélgettünk.