Minek kellene feltétlenül belekerülnie az iskolai tananyagba az internetbiztonságról?

Mit jelent az, hogy az interneten a kommunikáció kétirányú: ha bármi tartalmat fogyasztunk, egyben magunkról is adatokat szolgáltatunk?

Lehet-e veszélyes az is, amit nem használunk? (Mi az, amit nem is veszünk észre, hogy használjuk?)

Mi az, ami jobb a tiltásoknál és a korlátozásoknál?

Mit tudnak, hogyan vélekednek „a mai fiatalok” – óvodától középiskoláig?

Melyik rosszabb: az ellenőrizhetetlen szabályok, hogy például valamelyik oldal bemondás, kattintás alapján „hiszi el” a felhasználó életkorát – vagy ha mindenhová igazolványt, hiteles dokumentumot kellene feltölteni?

A legfontosabb: hogyan válhat a szülő, a pedagógus „digitális példaképpé”?

Melyek a gyermekek számára kockázatos tartalmak?

Mi a különbség a nyilvános és a privát profil között?

Hogyan csap be minket a „hűha, lemaradok valamiről!”-érzés?

Milyen „internetes bántalmazások” vannak és hol mindenütt bukkanhatnak fel?

Hogyan zajlanak, hová vezetnek az óvodai-iskolai tájékoztató foglalkozások? Mit tudnak, hogyan gondolkodnak, milyen tartalmakat fogyasztanak az óvodások, a kisiskolások, a felsősök és a középiskolások?

Hogyan reagálnak a pedagógusok és a szülők? Hogyan változott ez az utóbbi évtizedben?

Hogyan „segített” a járvány abban, hogy a szülők jobban megismerjék a gyermekeik online tevékenységét?

Eőry Csaba biztonságtechnikai mérnök, adatkezelési szakember és mentorral, a DIMENTOR Zrt vezérigazgatójával (https://dimentor.hu/) és Baracsi Katalin internetjogásszal (https://www.facebook.com/internetjogasz) beszélgettem.