Amikor L. Ritók Nóra ügyetlenül adományozott
A segítség nem alanyi jog, hanem a változni akarás segítése.
Hogyan lesz a segélyezettek döntéséből indirekt kényszerítő eszköz?
A változás kulcsa: amikor a közösség visszahat az egyénre.
Mi a nyomorúságban élők túlélési stratégiája és mi lenne az életstratégia?
Miért nem elég „odavinni a lehetőséget”: az inkubátorházat és a többit; mit jelent és miért kell a felkereső jellegű szolgáltatás?
Van–e olyan plafon, amelyen egy-egy ember nem tud áttörni?
Hogyan alakulhat ki az önfejlesztésre inspiráló csoport-kultúra?
Hogyan válhat a közösség kezdeményezővé?
Azzal lehet a legjobban segíteni valakin – ha ő kerül segítő funkcióba!
Szűkösség-paradigma, bőség-paradigma.
Hogyan indulhat egy új terepen a segítő, közösségformáló tevékenység?
Mi lesz azzal, aki jó szándékkal, de helyismeret nélkül akarna segíteni?
Amikor az a túlélési stratégia, amikor nem az igazat mondják, hanem azt, amit a kérdező elvár.
Segíteni azt, aki a meggondolatlansága, tájékozatlansága miatt bajba került – ez azokkal méltánytalan, akik tájékozottak és tudatosak voltak, és ezért ők nem kapnak segítséget.
Mit tanulhatunk a hidra idegrendszeréből vagy a másodfokú egyenletből?
Hogyan változik az iskolába kerülő gyermek tanulási, elsajátítási motiváltsága?
Elfelejtünk-e tanulni?
Mit tanulunk valójában az iskolában?
Elsődleges, belső és másodlagos, külső motívumaink
Hogyan viselkedünk külső motiváltság esetén?
Vajon hogyan válnak az elsődleges motivációink másodlagossá?
L. Ritók Nórával beszélgettem.






